„PROXIMUS SUM EGOMET MIHI”

Tetováló művész

A debreceni Főnix Tattoo művészeinek

I.
Tatau - polinéz szó az etimológia alapja,
s „nyomot hagyni” a szemantika szerint.
Ötzi, a jégember, szoborban Vénusz ősanya:
emberiség bölcsőjében kegyelten kering.
Pénelopé neve – gondolnánk(?) - csíkok az arcon,
asszírok, agathürzek, indiánok és távol-kelet,
archaikus tradíció vagy törzsimádott fantom:
verzátus mértékbe zárt koloratúr jelek.

II.
História hajnalán Aetius írja bőrfestés módusát,
s medicina tudománnyal hasonlóképp’ halad.
Esőerdő kunyhótábor rítus-repes’kórusán
hősköltemény hevében hűvös hang hív haza.
Példázata jelentékeny testamentált talány:
sejtelmes signum, birtok’ billog vagy pártos pedigré,
ám határtalan’t szárnyal az alapos arány:
fedi uniformis, hétközi habitus, napesti neglizsé.

III.
Tagozódik tartalmában társulási törekvés,
s van, ’kinek önkifejtés megvalósult bája,
esztétikum-szigetén eszmény-remény összeér,
nesztelen nemezis némít vagy áld hitvallott hála.
Érzéki élmény a látvány titokzat’ ármánya,
erotika diadalt forr’ tág pupilla ámulat,
tisztelet a távol’ iránt, s a közel bálványban:
test-teremtett-tengerén élet-lélek rámutat.

IV.
Pontozó, szúró, varrásos: eljárás így tökély,
s az alkotás megtestesült méltány’ művelet,
előkészületet követ kontúr, satír és színtöltés:
árnyék tónusban forrás-fénye hű legyen.
Türelem tehetsége tündököl teljesség terén,
művész mérnök mozdulatban mámor módfelett:
empátia erdejében üde tisztás otthon remény,
tiszta tükör tárul, s nem obskúrus ómen lesz.

Debrecen, 2016. május 3.

S. Tamási Áron